|
A vaskor régészeti korszak, az egyes népek fejlődésének az a fázisa, amikor a vaseszközök (szerszámok és fegyverek) használata kiemelkedő. Egyes korai társadalmakban a vas használatának térnyerése más változásokkal esett egybe, például új földművelési módokkal, vallási elképzelésekkel és művészeti stílusokkal, jóllehet ez nem minden esetben figyelhető meg.
A vaskor a legtöbb helyen az ún. háromkorszak-rendszer utolsó szakasza, az újkőkor és a bronzkor után. Időbeli kiterjedése országonként és földrajzi régiónként változik. Hagyományosan a Kr. e. 12. századot tekintik a vaskor kezdetének a Közel-Keleten, Indiában és Görögországban. Európa más területein jóval későbbre teszik a kezdetét: Közép-Európában a Kr. e. 8. századra, Észak-Európában pedig csak a Kr. e. 6. századra. A vashasználat (olvasztás és szerszámok kovácsolása) Kr. e. 1200 körül jelent meg a nyugat-afrikai Nok kultúrában. A korszak végét a Mediterráneumban a hellenisztikus kor illetve a Római Birodalom kezdetére, Indiában a buddhizmus és a dzsainizmus kezdetére, Kínában a konfucianizmus kezdetére, Észak-Európában pedig a kora középkor beköszöntére teszik.
|