Szekér

Nagy kerekű szekér Ausztráliában

Lovasszekér Kínában

Hindu lovasszekér szobra (Delhi, India) kőszobra.

Haiti kézi szekér

A szekér olyan kocsi, amelynek szekrénye nem áll rugós, hintós aljszerkezeten.

Részei

További alkotórészei, mint minden kocsinak, az elülső és hátsó alj és a szekérderék vagy kocsiszekrény. Az elülső aljnak részei a tengelytőke a zsámollyal és az ezek fölött az alj-vagy derékszög körül elforgathatóan megerősített pörgettyű, amelynek külső szélein a rakoncák vannak a szekéroldal támasztására. A hátsó aljnál hiányzik a pörgettyű, mert az rögzítve van. A szekérnél az elülső és hátsó aljat egybekapcsolja a nyújtó, amely elől a tengelytőke és a zsámoly között átmegy, hátul pedig ugyanazon, de ezenkivül még a nyújtószárnyakkal is meg van erősítve. Hosszú szekérnél a szekérderék közepe tájékán a hasló nevű keresztfa a nyújtóhoz kellően megerősítve szolgál a megterhelt szekérderék merevbítésére. Elől az előaljhoz csatlakozik a szekérrúd, a rúdszárnyaival, amelyek a tengelytőke és a zsámoly között átmenve hátul kinyúlnak és az ihával vagy juhával a nyújtófa alatt elhaladva, ez utóbbit támogatják. A tengely két nyúlványát, amelyekre a kerekek jönnek, tengelyszáraknak nevezzük. Az elülső tengelyszárakra a keréken kivül még a csatlás karikája jön. A csatlás átnyúlik a förhézrchez és ezt a tengellyel köti össze, hogy a vonó állat az istrángon ható húzóerejét hámfa és förhérc útján átvihesse a tengelyre, illetve az egész szekérre. Fakószekérnek nevezzük azt a szekeret, amelynek nincsen vasalása, tehát kizárólag fából készül.

Története

A szekér elterjedése

A szekér már az i.e 2. évezredben megjelent.^[forrás?]