|
Article on other languages:
|
A Messier 3 jelű gömbhalmaz
A gömbhalmaz csillagok gömb alakú csoportja, amely 10 000-től 50 millióig terjedő számú tagot tartalmazhat, meglehetősen kicsi, mintegy 50 parszek átmérőjű területen. A csillagok a központ felé olyan erősen összesűrűsödnek, hogy nagy távcsövekkel sem lehet őket szétválasztani, ebből a nagy sűrűségből eredő gravitáció az, ami összetartja gömbhalmazokat. A gömbhalmazok abban különböznek a nyílthalmazoktól, hogy bennük sokkal nagyobb az átlagos csillagsűrűség. A gömbhalmazokban az egy köbparszekre jutó csillagok száma tízszerese a nyílthalmazok csillagsűrűségének. Legismertebb képviselőjük a Herkules csillagképben található Messier 13. A Tejútrendszer mintegy 150 ismert gömbhalmazt tartalmaz, amelyek néhány kivételtől eltekintve kizárólag idős, ún. II. populációs, 10 milliárd évesnél idősebb csillagokból állnak, közöttük nagy számban vannak különféle változócsillagok; elsősorban RR Lyrae típusúak, valamint hosszú periódusú cefeidák (W Virginis típusú változócsillagok) és RV Tauri típusúak is. A legfényesebb gömbhalmaz az ω Centauri, amely csak a déli égboltról figyelhető meg, szabad szemmel is látható objektum. Számos galaxisban (főleg a nagy tömegű, elliptikus galaxisokban) két gömbhalmaztípus különböztethető meg; magas- illetve alacsony fémtartalmú csillagokból állók. (A csillagászatban a héliumnál nehezebb elemeket – mint a lítium és a szén – nevezik fémeknek). A Tejútrendszerben a fémszegény gömbhalmazok a galaxist körülvevő haloban, míg a fémben gazdagok a Tejútrendszer magjában találhatók meg. A látványosabb gömbhalmazok listája megtalálható a Messier-katalógusban. Lásd mégKülső hivatkozásokLábjegyzetek
|
This article is from Wikipedia. All text is available under the terms of the GNU Free Documentation License.